Magyar [Ungarisch]

„Követeljük a II. Vatikáni Zsinat határozatainak feltétel nélküli elismerését”

2009. január 24-én vált ismertté, hogy a pápa feloldotta a tradicionalista X. Piusz Testvérület kiközösítését. Alulírottak szerint ezzel olyan személyeket fogadott vissza az egyházba, akik nyíltan vállalták és vállalják ma is, hogy a II. Vatikáni Zsinat ellenségei.

Ami a Richard Williamson segédpüspök és követői részéről elhangzott antiszemita kijelentéseket és a zsidóság ellen elkövetett nemzetiszocialista népirtás tagadását illeti, osztozunk zsidó hitű testvéreink felháborodásában. Kijelentjük továbbá, hogy a Piusz Testvérület zsidósággal kapcsolatos nézetei semmilyen tekintetben sem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a zsinat támaszt a zsidó-keresztény párbeszéddel szemben. Üdvözöljük mind a Német Püspöki Kar és a Német Katolikusok Központi Bizottsága ezzel kapcsolatos megnyilatkozásait, mind a a Francia Püspöki Kar és más püspökök egyértelmű állásfoglalását.

Alulírottak félreérthetetlen irányjelzésként értékelik, hogy XVI. Benedek a kiközösítést közvetlenül egy jelképes erejű évfordulót megelőzően oldotta fel. Január 25-én emlékeztük meg ugyanis arról, hogy XXIII. János pápa pontosan ötven esztendeje hirdette meg a zsinat összehívását. Félő, hogy az ellenirányú fordulat következtében a római katolikus egyház bizonyos részei az antimodernista zárvány állapotába térnek vissza.

A múlt felé történő visszafordulás lehetővé teszi, hogy a római katolikus egyház bizonyos részei – egyebek mellett – nyíltan megtagadják a II. Vatikáni Zsinat több jelentős dokumentuma, így az ökumenizmusról szóló, Unitatis redintegratio kezdetű határozat, a nem keresztény vallásokról szóló, Nostra Aetate kezdetű nyilatkozat, a vallásszabadságról szóló, Dignitatis humanae kezdetű nyilatkozat, valamint a mai világban élő egyházról szóló, Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció betűjét és szellemiségét. Ez idő szerint még beláthatatlan, hogy mindez milyen végzetes következményekkel jár majd a római katolikus egyház hitelességére nézve. Kétségtelen azonban, hogy az egyháznak nagy árat kell fizetnie.

Bármennyire tiszteljük is a pápa fáradozását az egyház egységéért, különösen felháborítónak tartjuk, hogy a Vatikán láthatóan minden előzetes feltétel nélkül tett újabb közeledő lépést a tradicionalisták szakadár mozgalma felé. A Piusz Testvérület még legutóbb, 2008 júniusában, Lefebvre kiközösítésének huszadik évfordulóján is visszautasította a Szentszék felhívását a teológiai és egyházpolitikai kiengesztelődésre, továbbá nem teljesítette Rómának azt a felszólítását sem, hogy írjon alá egy öt pontból álló nyilatkozatot, amely a római egyházba való visszatagolódás lehetőségének a feltételeit tartalmazta.

A katolikus egyház teljes közösségébe csak az térhet vissza, aki fenntartás nélkül, szóval és tettel elfogadja a II. Vatikáni Zsinat döntéseit, amint ezt a tridenti szertartással kapcsolatos, Summorum Pontificum kezdetű motu proprio is megköveteli.

Amíg a Vatikán kizárólag az egyházi tradicionalizmus peremvidékén törődik az „elveszett bárányok” visszatérésével, más kiközösítéseket azonban nem szüntet meg, reformszellemiségű teológusnők és teológusok tanításával szemben indított eljárásokat nem vizsgál felül, és nem mutat készséget a reformot szorgalmazók köreivel való nemzetközi párbeszédre, addig a római katolikus egyház hajója súlyos mértékben félrehúz.

Essen, 2009. január 28.

A petícióért felelős: Prof. Dr. Norbert Scholl, Angelhofweg 24b, 69259 Wilhelmsfeld




> Az első aláírók